Főoldal > Magyarországi helyzet > Helyzetelemzés

Helyzetelemzés

Magyarországon a riói konferencia után, 1993-ban kormányhatározattal hozták létre a Fenntartható Fejlődés Bizottságot a konferencián elfogadott programokból és egyezményekből adódó hazai feladatok meghatározására és a végrehajtás koordinálására. A tárcaközi bizottságban valamennyi tárca képviselteti magát, továbbá több országos hatáskörű szerv és civil szervezetek képviselői is helyet kaptak e testületben.

Az elmúlt évtizedben megjelentek a fenntartható fejlődés egyes elvei és eszközei a különböző ágazati tervekben. Az 1995-ös környezetvédelmi törvény vagy az 1997-ben elfogadott és a 2002-ig terjedő időszakra készült Nemzeti Környezetvédelmi Program a fenntarthatóság elveire, integrált megközelítésére épült. Ez a szemlélet jellemzi a 2003-2008-as időszakra készülő 2. Nemzeti Környezetvédelmi Programot is.

A fenntartható fejlődés alapelvei, szemlélete azonban még tíz évvel a riói konferencia után sem váltak általánosan elfogadottá. Ennek egyik alapvető oka valószínűleg az emberek szemléletében és a fenntarthatóságra vonatkozó ismeretek hiányában kereshető. A fogyasztás-központú szemlélet terjedése, a jólét fogalmának elsősorban az anyagi javakra történő korlátozása, a természeti erőforrások fokozott felhasználása a fenntarthatóság ellenében hat. Nem terjedt el a fenntartható fejlődés egyik legfontosabb feltétele, az átfogó szemléletmód, a társadalom - gazdaság - környezet kölcsönhatásait kiegyensúlyozottan figyelembevevő, kezelő tervezés és irányítás. Ehhez járul hozzá az ágazatokra osztott igazgatási és intézményrendszer kellő mértékű összhangjának hiánya és az összefüggéseket nem megfelelő módon bemutató tantárgy-központú, tudományág-alapú oktatás is.

Az iparban végbement szerkezeti változások a termelés általános hatékonyságát tekintve kedvezőnek mondhatók, s ezt az anyag- és energiatakarékosság, növekvő minőségi követelmények és javuló környezeti mutatók jellemzik. A környezeti irányítási rendszerek is elterjedőben vannak. A legtöbb nagy cég és egyre több kis- és középvállalkozás fogadott el integrált környezetvédelmi programot és szerzett ISO 9000 vagy 14000 minősítést.

Az elmúlt évtizedben tapasztalt gazdasági fellendülés a társadalom jelentős hányadában a jövedelem növekedését eredményezte, ugyanakkor egyre növekszik az elszegényedő csoportok és a feltörekvő rétegek közötti szakadék. A gazdasági átalakulást kísérő kedvezőtlen társadalmi-gazdasági jelenségek (magas infláció, növekvő munkanélküliség, hajléktalanok, romló egészségi mutatók, az egyes régiók közötti jelentős fejlettségbeli különbségek) hatásai ma is érezhetők, de már jelentős mértékű kedvező változásokat is tapasztalhatunk (pl. az infláció és a munkanélküliség csökkenése). A életminőségben végbemenő változások értékelése azonban nem szorítkozhat csupán a jövedelmi viszonyok elemzésére.

A gazdaságban érezhető előnyös változások mellett nem feledkezhetünk meg a kedvezőtlen hatásokról sem. A gazdaság fejlesztése gyakran a környezet rovására történt/történik (zöldmezős beruházások, autópálya építések környezeti hatásai, települési zöldfelületek beépítése), nem minden vállalkozás érdekelt a természeti erőforrások fenntartható használatában, a szennyezőanyag-kibocsátás okozta környezeti károkat nem ellensúlyozza, nem ellensúlyozhatja a gazdaság által termelt nyereség. A jogi és közgazdasági szabályozók betartatása és továbbfejlesztése mellett a szemléletmód gyökeres megváltozása szükséges.